Erdősi Botond Csaba írása

Utassy Zsombor plakátja

Udvar Róbert fotói

 

A Rózsás est az internátus egyik kedves hagyománya, amikor a gólyák a végzősök tiszteletére lépnek fel. A gólyafiúk egy szál rózsával, a gólyalányok pedig egy tányér süteménnyel köszöntik az idősebbeket, és mindannyian egy saját kézzel írt verset szavalnak a végzősüknek. Az idei Rózsás est különösen jó hangulatban telt, hiszen az új gólyák nagyon dicséretre méltóan teljesítették a feladatot. Ám ez az este egyszerre megható és vidám alkalom, amelyben a búcsú és az összetartozás érzése is benne van. A végzősök ugyan még itt vannak, de már most érezni, hogy hiányozni fognak, ezért megható volt látni őket elöl, ahogy figyelmesen hallgatták a gólyák verseit. Az este így egyszerre volt könnyed, ugyanakkor kicsit nosztalgikus is. Én is ott voltam, és külön élmény volt kívülről figyelni, ahogy a gólyák lelkesen készülnek, majd bátran kiállnak a többiek elé. Jó volt látni az arcukon az izgatottságot és a végzősök arcán, hogy milyen érzelmeket váltanak ki belőlük. Olyan pillanatok ezek, amik igazán összekötnek minket, és alig várom, hogy egyszer majd én kint állhassak végzősként a díszterem teljes közönsége előtt.