SZERZŐ: FAZEKAS ISTVÁN

 

„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”

(1Kor 9,24-27)

 

Intézményünkben mind a lelki, mind a testi nevelésre nagy hangsúlyt fektetünk, bízva abban, hogy a ránk bízott diákok az élet versenypályáján is megállják majd a helyüket.

A számítógépek, okostelefonok világában mindannyian aggódunk a felnövekvő nemzedékért, sőt féltjük a gyerekeket, a fiatalokat. Nemcsak attól, hogy az információkat válogatás nélkül kapják meg, szívják magukba és dolgozzák fel; nemcsak attól, hogy az online tér beszippantja őket; nemcsak attól, hogy a fent említett eszközök használata a tanulás és a pihenés rovására megy, hanem attól is, hogy a rengeteg ülés, fekvés, mely a számítógép-nyomogatás és okostelefon-simogatás következménye, a fejlődésüket gátolja, egészségüket károsítja.

A fent vázolt problémára fizikai értelemben megoldást jelenthet a sportolás. A rendszeres testmozgás nemcsak fejleszti a testet, nemcsak formálja a jellemet, de valós, kézzelfogható közösséget is teremt. Ezért a Kecskeméti Református Internátusban mindezen szempontokat figyelembe véve teremtünk sportolási lehetőséget diákjaink számára.

Az internátus épületének elhelyezkedése, adottsága sajnos nem teszi lehetővé, hogy nagy udvaron sportpályákat alakítsunk ki, de így is megtesszük, amit lehet. A kicsinyke, ám annál barátságosabb udvarban egy valamivel több mint 65 négyzetméteres betonborítású, körbekerített sportpályánk van, mely kosárpalánkkal és minikapukkal van felszerelve. A diákok által „ketrecnek” becézett terület nagyon jó szolgálatot tesz: innen az időjárástól függetlenül mindig labdapattogás hallatszik – természetesen a szilenciumi idők kivételével. A ketrecben leginkább fiúk fejlesztik a labdaérzéküket, de elmondható, hogy a lányok is látogatják azt. Ha „hölgy” vendég érkezik a sportpályára, a fiúk kemény küzdelme csendesedik, és hirtelen finom úriemberekké változnak az addig vad ket­recharcosként viselkedő ifjak.

Ha valaki csak a fejét szeretné kiszellőztetni, az udvarunkon azt is megteheti, amely igazán hangulatos és – a nemrég kihelyezett padoknak és asztaloknak köszönhetően – minden kényelmi szempontnak megfelel. Ha egy diák a szilencium elhasznált levegőjét felváltó friss légtől és a tanulástól meggyötrötten elmélázik itt, akkor a kültéri pingpongasztalunknál sportolók zsivaja biztosan felrázza őt. Ez a játék, ez a sport sem olyan itt az internátus falai között, mint amilyennek általában ismerjük. Ez pedig akkor tűnik ki, amikor játékra kerül a sor. Ugyanis bármennyi ütőt szerzünk is be, valahogy mindig úgy alakul, hogy többen szeretnének játszani, mint amennyi erre a célra rendelkezésre áll. Ilyenkor változik meg a játék képe. Rögtönzött ütők kerülnek elő, melyek „előző életükben” teljesen más célt szolgáltak. A találékony játékosok papuccsal, telefontokkal, füzettel vagy egyéb furcsaságokkal a kezükben ütögetik a fehér labdát. Ami természetesen a legnagyobb kincs, hiszen ez az a másik eszköz ebben a játékban, amiből szintén soha nincs elég.

Az internátista diákok között igen gyakoriak azok, akik tudatosan erősítik magukat, vagy akik időről időre szeretik kipróbálni az erejüket. Számukra egy 45 négyzetméteres konditerem áll rendelkezésre, mely modern gépekkel, szobabiciklivel, futópaddal és bokszzsákkal van felszerelve. Ennek a helyiségnek a használata szabályozva van: hétfőn és szerdán a fiúk, kedden és csütörtökön pedig a lányok használhatják. De közülük is csak azok, akik a nevelőtanároknál feliratkoznak.

Ha valaki az izmai helyett az elméjét szeretné edzeni, az keddenként a sakkszakkörben megteheti. De más, speciális sporteszköz kipróbálására is lehetőség van: a darts, a csocsó és a biliárd szintén jó kikapcsolódást jelentenek.

Internátusi szervezésben lehetőségük van a fiataloknak az úszásra is. A Kecskeméti Református Egyházközség Tanuszodájában hétfőn délutánra foglalt pályáink vannak. Hétfőn és kedden vacsora után pedig – szerencsés esetben az Újkollégium, kevésbé szerencsés esetben az Ókollégium tor­nacsarnokában – lábbal lehet a labdát kergetni, azaz focizni lehet.

Az internátus rendszeresen szervez a diákoknak sportversenyeket is. Évente rendezünk asztalitenisz-, sakk-, labdarúgó-, darts- és csocsóbajnokságot, melyeken az érmek, kupák, oklevelek mellett a mindennél értékesebb pluszkimenőért versengenek a fiúk és a lányok.

Évente két-három alkalommal, arra is lehetőséget teremtünk, hogy különböző sportágakban összemérjék tudásunkat a többi kecskeméti kollégium diákjaival. Ezeket az alkalmakat nagyon várjuk, és rendszerint sok jó helyezéssel térünk haza.

Természetesen intézményként azt is támo­gatjuk – és ahol tudjuk, segítjük –, ha valamelyik diákunk egyesületi keretek között sportol. Az idei évben jó néhány igazolt sportolónk van: futballista, kézilabdázó, floorballjátékos, karatés, bokszoló, birkózó, futó, de olyan is, aki az evezést, az országúti kerékpározást, vagy éppen a lövészetet választotta versenysportágának. A különböző szintű versenyeken diákjaink általában jól szerepelnek, sőt vannak, akik kimagasló, országos eredményt érnek el.