SZERZŐ: SZERDINÉ NOVÁK ANETT

 „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá,…” (1Pt 2,5)

 

Az internátus életében számos összetevő állandó változásnak van kitéve, legyen az akár helyszín, akár csoportvezető vagy diák. Egy dolog van, ami állandó: intézményünk egyházi jellege. Az egyház szó nemcsak egy megkülönböztetés a címerün­kön, hanem szellemiségét nézve is közösségünk egy élő, lelki ház.

Büszkék vagyunk egyházi gyökereinkre, mely útjelzőként megjelenik működésünk minden terü­letén, minden kereszteződésben. Fundamentuma minden beszélgetésnek, fejlesztésnek, program­nak. Kiemelt célunk, hogy diákjaink olyan kö­vekké váljanak vezetőik kezében, akik által ez az épület növekszik, egyre nagyobb lelki házzá épül.

A keresztény hozzáadott érték alatt, nem pusz­tán a bibliai jellegű programokat értjük. Azok is fontosak, de nem elegendők, ha a cél a program. A keresztény hozzáadott érték egy olyan lelki ház felépítése, melynek tartalma Jézus Krisztus, a maga megbocsátó, szerető, kegyelmező, védő, óvó, tanácsoló jelenlétével.

Mi itt, a Kecskeméti Református Internátusban erre törekszünk: a tartalom megélésére és tovább­adására diákjaink között. A hozzáadott értéknek nincs mértékegysége, de megjelenik a diákok éle-tében, amikor problémával, kihívással, döntési szituációval találkoznak. Az érték ilyenkor mu­tatja meg magát a hit, a remény, az ima, a meg­bocsátás számos képében. Bábosik Zoltán írja egy cikkében az értékről: „Valamiféle mozgatóerő, amely lassacskán utat tör magának a valóságban.” 1 Mi, akik imával támogatjuk diákjaink felnövekedé­sét, hisszük, hogy a valódi érték valamikor, valahol utat tör életükben.

Az elmúlt öt évben Vincze Árpád, Weiner Zoltán, Imre Veronika szolgáltak megbízott lelkészként az internátusban. Szolgálatuk nyomán sokrétű, a keresztyén felnőtt szerepvállalására, közéleti­ségére felkészítő tevékenység bontakozott ki a diákság körében. A hagyományokra épülő rend­szeres, valamint rendkívüli hitéleti alkalmakat számos, a fiatalok életkorához igazodó „újítással” tették vonzóbbá.

A kollégiumi presbitérium, a Kolipresbitérium életre hívása Weiner Zoltán ifjúsági lelkész nevéhez köthető, aki abból a célból alapította 2019-ben ezt a csoportot, hogy a kollégium hitéletének szervezé­sében, lebonyolításában legyenek diák segítők, elöl­járók. Ótott-Kovács Zalán 11. évfolyamos diákunk ennek megalakulásáról, működéséről így számol be: „Tavaly került megszervezésre egy olyan közös­ség, ami tökéletesen összefogja a lelki alkalmakat. Létrejött az ún. kollégiumi presbitérium, aminek az internátus olyan diákjai a tagjai, akik különösen komolyan veszik Isten dolgait. Ők a kolipresbiterek. Ezen a csoporton keresztül érkezhetnek diáktár­saink részéről javaslatok és észrevételek, amelyek továbbításra kerülnek. Havonta párszor összeülünk, és átbeszéljük, hogyan tehetnénk még érdekesebbé és izgalmasabbá a programokat, illetve hogy milyen újdonságot lehetne bevezetni. Ezek mellett van még egy feladat, amely számomra a legkedvesebb. Néhány alkalommal mi tarthatunk bibliakört a gó­lyáknak. Ez több szempontból is fontos, hiszen ez számunkra is egy megpróbáltatást jelent, emellett fejlődhetünk általa. A csoport pedig teljesen más viselkedést és érdeklődést mutat akkor, ha nem egy felnőttel kell a gondolatait megosztania, hanem egy vele hasonló korú társával. Amikor bibliakört tartunk, nagyon fontos, hogy kötetlenül, mégis kellő komolysággal adjuk át az igaz református tanítást Istenről, az Ő egyházáról, Jézus Krisztusról és a megváltásról.”

A 2020/21. tanévben a következő diákok szolgál­nak kolipresbiterként: Kuncz Ábel, Ótott-Kovács Zalán, Kecskés Béla, Lucza Tamara, Szilágyi Noémi, Fischer Bogi, Endre Anna, Sümegh Bíbor, Pintér Bogi, Suhajda Sarolt.

A bibliakör egy kis ráncfelvarráson esett át az elmúlt években mind neve, mind szerkezete tekintetében. Nevét illetően ezek a csütörtök esti alkalmak most már nem a bibliakör, hanem a kolifi nevet viselik. A bejövő osztályoknak ugyanúgy heti rendszerességgel tartunk csoportfoglalkozást, ál­landó kolifivezetővel. Ezeken a kiscsoportos alkal­makon lehetőség van még mélyebben megismerni a református hitvallás alappilléreit, s személyes kapcsolatot kialakítani az élő Istennel. A 9-12. év­folyamos diákoknak fakultatív módon, félévente két alkalmon kell részt venniük. Kiválaszthatják, hogy melyik az a két téma, ami a legjobban érdekli őket, s azon vesznek részt. Ez a felállás szabadabb téma- és időbeosztást eredményez diákjainknak.

A kolifivezetők csoportja vegyes összetételű: diákokból és felnőttekből áll.

A kollégiumban lakó diákok közül néhányan vállalták, hogy a tanulás mellett segítenek a cso­port vezetésében. Nagyon sok diákunk hitélete komoly gyökerekkel rendelkezik, s nagy öröm szá­munkra, hogy a kollégiumban ezzel jó sáfárként szolgálnak mások felé.

A kollégium nevelőtestületében is vannak olyan szakképzett hitoktatók, akik már hosszú ideje segítik a lelkészek munkáját, s vezetnek kolifit. Támogatást kapunk a helyi gyülekezettől is. Számos olyan elkötelezett tagja van, akik vállalják, hogy minden héten bejönnek a diákjaink közé, s meg­osztják közöttük Isten Igéjét; beszélgetnek, imád­koznak velük. Az elmúlt öt évben a református egyházközösség tagjai közül hosszabb-rövidebb ideig köztünk szolgált Vass Réka, Grosch András, Nagy Henrietta, Papp Attila, Szilasi Ildikó, Bartha Andris, Borbély Bea és Fekete Ákos.

Programjaink közül a vasárnap esti hétkezdő áhítatoknak kiemelt szerepük van az internátus rendjében. Ezeken az áhítatokon az egész közös­ség együtt vesz részt. A művészeti (zenei) szakkör tagjai hangszeres kísérettel segítik az éneklést, s így töltődünk együtt Isten Igéjével az előttünk álló hétre. Az igeszolgálók között számos református lelkész szolgált már ezeken az alkalmakon, az ökumenizmus jegyében pedig vendégszolgálatot vállaltak közöttünk evangélikus, katolikus, baptista és pünkösdi lelkészek is. Előfordult az is, hogy a vasárnapi alkalmat az evangélikus, illetve a kato­likus templomban tartottunk meg, ezzel is építve az egységet egyházaink között, s továbbadva ennek szellemiségét diákjainknak.

A csütörtök esti kolifin minden hónapban egy meghívott vendég szolgál az egész internátusi közösség előtt. Mindig próbálunk olyan vendé­get hívni, aki a hitéletben példával szolgálhat diákjaink előtt, s elért eredményeik inspirálóan hatnak rájuk. Az utóbbi években közöttünk járt például Bráz Szilvia divattervező, Zámbori Soma szinkronszínész, Szentjóbi Ottó mentálhigiénés szakember, Bíró Tamás geográfus, Hámori Attila házassági tanácsadó.

Az imaséta minden évben egy nagyon kiemelkedő hitmélyítő program. Advent időszakában szoktuk megrendezni, egy adott tematika mentén. Egész héten látogatható a diákok számára, ahol egyedül, elcsendesedve, az Isten előtt élhetik meg a sze­mélyes találkozás mélységeit. Sándor Janka 11. d és Pintér Boglárka 9. c osztályosok vallják: „Végül elértem ennek az útnak a céljához, a Kereszthez. Itt letehettem azt a követ, mely az egész imaséta alatt csak nehezítette létemet, melyet a fájdalma­im, nehézségeim, haragom, sértettségem lapjaiba csomagoltam. Átadtam a kereszt tövében Istennek, és bűnvalló imádságom után nagy megkönnyeb­bülést éreztem, mert tudtam, hogy meghallgatott. Ezen az úton megtanulhattam, hogy nekem is úgy kell megbocsátanom másoknak, ahogyan Isten megbocsát nekem.”

Nagy öröm számunkra, amikor diákjaink el­köteleződnek hitük mellett, s megragadnak min­den olyan lehetőséget, ahol hitüket erősíthetik, gyarapíthatják.

Ilyen lehetőség – az internátus falain kívül – a Kecskeméti Református Egyházközség gyüle­kezetének ifjúsági csoportjához való kapcsolódás. A gyülekezeti ifi alapvetően a 11–18 éves fiatalok csoportja, amelynek találkozási alkalmain, jobban megismerhetik Istent, az ő akaratát, s ezáltal job­ban el tudják fogadni az általa adott célt az életükre nézve. „Sok-sok lelki huzavona után, amikor végül is eldöntöttem, hogy Istennel akarom élni az éle­tem, bekerültem az internátusba. Eleinte el sem akartam hinni. Annyira furcsa volt hirtelen egy olyan helyen lenni, ahol úgy gondolkodnak, mint ahogy én (vagy ahogy én akartam). Hála Istennek, hogy ide helyezett, ahol végleg megerősítésre találtam (valószínűleg ez volt a célja). A szobatár­saim, a tanáraim, és persze Erika néni mutatták meg nekem igazán, mit is jelent keresztyénnek lenni. Mellettük még inkább azzá akartam válni (de olyan igazivá). Az első igazán tudatos lépést Isten felé akkor tettem meg, amikor elmentem a gyülekezeti ifibe. Ekkor kezdődött az én „saját” keresztyén életem. Visszatekintve a bibliaköröket, az áhitatokat, a hittanórákat és az ifiket stb. Isten ölelő karjainak tudom be, amelyekkel megismer­tette Önmagát, és nem engedte (nem engedi), hogy eltávolodjam tőle.” (Sümegh Bíbor 10. e osztályos)

Keresztény identitásunk egyik fontos paran­csának eleget téve, próbáljuk diákjainkban is el­ültetni a szolgálatkészség lelkületét. Jézus ebben is az örök példamutató, hisz elöl járt abban, hogy az akkori társadalmi falakat lerombolva nyújtson segítséget az arra rászorulóknak. A diakóniai szol-gálat keretében diákjaink minden évben részt vesznek a cipősdoboz-akcióban. Szinte versenyez­nek a gyerekeknek szánt ajándékok gyűjtésében. Az utóbbi években a Hajnalcsillag tanodának gyűj­töttünk uzsonnának való élelmiszercsomagot, melyet a diákönkormányzat és a presbitérium képviselői adtak át.

„A növendékek hitének gondozása, megerősítése az internátus vezetőjének és valamennyi nevelő­jének lehetősége és felelőssége, […] az internátus hitéletének vezetése elsősorban az azzal megbí­zott lelkész feladata” – olvasható intézményünk szervezeti és működési szabályzatában. Bízom benne, hogy a fentiekből gyülekezetünk tagjainak és minden olvasónak megmutatkozott nevelőkö­zösségünk felelősségvállalása.