KRINT30

Fodor Anett levele

,

Fodor Anett levele

Kedves Szilvi néni!

Köszönöm szépen a kedves üzenetet. Egy pillanatra elgondoltam, hogy de jó lenne most visszamenni az internátusba és találkozni azokkal, akikkel együtt töltöttük azt a 4 évet immár lassan 10 éve. ☺ Szívesen írok az internátusi éveimről, hiszen ez az időszak nagy hatással volt a további életutam alakulására. ☺

Ezúton is köszönöm az akkori sok segítséget, és sikeres jubileumi ünneplést kívánok! Remélem, lesz majd egyszer egy kollégiumi találkozó is az internátusban. Szívesen visszatérnék egy délutánra. ☺

 2007–2011 között voltam az internátus egyik lakója. Négy meghatározó év volt, hiszen ez egy olyan érzékeny időszak a legtöbb ember számára, amikor az egyén személyisége legerősebben formálódik, továbbá az eddig megszerzett alapokra építve választja meg további életútjának irányát.

Emlékszem, hogy az első látogatásom a református gimnáziumban ellenállást váltott ki bennem: nem voltam biztos benne, hogy tudnék-e azonosulni vele; hidegnek tűntek a kőfalak és a márványosz­lopok. Persze, amikor végül bekerültem a gimnáziumba, és ezzel együtt beköltöztem az internátusba is, ráébredtem, hogy a falak csak addig hidegek, amíg azt meg nem töltik az emberek szeretettel. Visszagondolva már tudom, a termek és a folyósók vidámsággal, ismerős arcokkal, kedvességgel, oda­figyeléssel, önzetlen óvással, segítséggel és persze sok áttanult órával voltak teli.

Három dolgot szeretnék megemlíteni, amelyben nagyon sokat segítettek nekem az internátusi nevelőim és az ott lévő barátaim. A felsorolás nem fontossági sorrendet jelent.

Először is a tehetséggondozásban. Az internátusban töltött évek alatt találtam rá a vívásra, mely nagy szerelem lett számomra. Mindennap jártam edzésre, és olimpiai álmokat dédelgettem. Emellett persze jó jegyeket is kellett szereznem a gimnáziumban. Ehhez mind a nevelőm, mind az edzőm határozottan ragaszkodott. Nem volt könnyű, de tiszta szívből ezt akartam, hát küzdöttem érte. Az egyik legboldo­gabb korszakomat éltem azáltal, hogy azt csinálhattam, amit szeretek. A kitartásom, a teherbírásom; az, hogy nem nyugszom, ha nem azzal foglalkozom, amit igazán szeretek; és ha kell, a lehetőségért minden falon áttöröm magam… – ezt mind itt tanultam, innen hoztam magammal.

Aztán a lélekápolás! Nem mindig volt ugyanis elég az életvidámságom önmagában. Nehezebb idő­szakokban, magánjellegű kihívások esetén szintén az internátus dolgozói és lakói vigyáztak a lelki egészségemre. Mindig volt mellettem valaki, aki meghallgatott, aki átsegített ezeken a nehézségeken.

Az empátiám, a tettrekészségem, az önkéntesség iránti elkötelezettségem, a lelki egészségemre való odafigyelés, mind ennek a szeretetteljes törődésnek köszönhetem.

A harmadiknak az értékek megalapozását említem. A mai napig büszkévé tesz, ha másoknak el­mondhatom: én a Kecskeméti Református Gimnáziumban tanultam. Ha volt refis diákokkal véletlenül összefutunk, ugyanezt az elégedettséget hallom tőlük is. Szilárd értékekkel távoztam négy év után, amelyek a mai napig képesek engem az általam helyesnek ítélt úton tartani. A keresztény alapértékek az élet legtöbb területén és kérdésében segítenek helyesen eligazodni, döntést hozni.

Összegezve: mindig hálával gondolok a családias hangulatra, a kapott értékekre, szeretetre és tudásra. Szilárd alapokkal vágtam neki az egyetemi éveknek és az önálló életnek, köszönöm ezt az internátusnak.

Visszanézve semmi nem volt véletlen. Jelenleg az ország egyik legnagyobb sportszövetségénél, a Magyar Labdarúgó Szövetségnél dolgozom. Egy történelmi rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságra készülünk, ahol én vezetem az önkéntes programot. Ennek célját teljesen magaménak érzem, a benne szereplő több mint ezer önkéntest pedig felelősséggel, a legjobb tudásom szerint vezetem. Ezen önkéntes program kidolgozása nem csak erre az egy eseményre szól: szeretnénk, hogy a magyar labdarúgásban szokássá váljon az önkéntesek bevonása.

Az önkéntes programok nagyszerű nemformális oktatási platformok, amelyek során a résztvevőket különböző témákra, többek között az önzetlen segítségnyújtásra és a társadalmi felelősségvállalásra tudjuk érzékenyíteni. Mindemellett a nők esélyegyenlőségért dolgozok a Magyar Olimpiai Bizottság Nők a Sportban Bizottság tagjaként. Továbbá részt vettem egy sportos civil szervezet megalapításában, ahol fiataloknak nyújtunk lehetőséget a kultúrák közötti párbeszédre, miközben a sport szeretetére és az egészséges életre neveljük őket. Egy európai szervezet bizottsági tagjaként pedig megannyi eu­rópai uniós szintű, sporttal kapcsolatos projektben veszek részt mint projektvezető vagy tanácsadó. A sport körül zajlik az életem.

Neveld a gyermeket

a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól!

Jelentkezz hozzánk